A külföld divatjáért rajongó magyar társadalom a hazait megveti, nem kedveli. Ily alapon hódíthatott csak teret hazánkban főleg a német juhászkutya és a mi, eléggé meg nem becsülhető, magyar kutyáink az elkorcsosodás és a végpusztulás felé haladnak.Dr Raitsits Emil: A magyar kutyák (1924)Fenti idézet óta lassan száz év eltelik de, változatlanul igaz szerintem. Különösen igaz ez a pásztorkutyákra, így a komondorra is.
Ma sem ismerik, mint már nem ismerték az 1920-as években sem. Ennek több oka van. Kevesen vannak akik tudják általában a pásztorkutyáktól elvárható viselkedést, tulajdonságokat. Az elmúlt évtizedekben a tenyésztés elhanyagolta a használati tulajdonsá-gokat. A küllemi tulajdonságok kerültek előtérben, kiállításra tenyésztés.
1987-ben tanyára költöztem, ekkor vettem az első komondoromat. Mint magyar ember csak magyar kutyát szerettem volna. Mivel a Hortobágy környékéről származom így eset a választásom a komondorra . Az első komondoraim vásárlásakor semmi tudatosság nem volt. Egy családi ismerős tenyésztőtől vettem kutyát illetve későbbiekben kutyákat, a Kabafalvi kennelből. Kennel nevet 1992-ben váltottam. Első kutyáim bár küllemileg nem arattak volna sikert kiállításon, használati értékük 25 év távlatában értékelve is jó volt. Második saját tenyésztésű generációtól már tudatosan választottam ki a tenyésztésre megtartandó egyedeket. Szelekciós szempont volt a jó belső tulajdonságok megőrzése mellett a küllem javítása. Megfelelő szelekcióhoz egy-egy célzott párosításból született alomból több kutyát meg kell hagyni és sokszor egy éves korban is nehéz dönteni a megtartandó egyedről. Mint tanyán élő és gazdálkodó ember számára nagyon fontos volt a jó belső tulajdonságokhoz történő ragaszkodás. A kutyáktól minimum elvárás volt a bekerítetlen tanyán szabadon járó gazdasági állatokkal probléma mentes együtt élés, és azok megőrzése. A bírtok határainak tiszteletben tartása. Területen kívül csak jelzés, a határon stabil védelem. Ezeken kívül még sok más viselkedésbeli elvárásnak meg kellett felelni.
A tenyésztési elvárásokat nem könyvből, ha nem első kutyáimtól tanultam. Ez csak azért lehetet mert az ősi jó tulajdonságokat hordozták és örökítették. A természetszerű tartásnak köszönhe-tően egy-egy rosszul kiválasztott kölyök felnevelése során kellett rádöbbenni ezen tulajdonságok fontosságára és arra, hogy a szelekció a kutya felnőtté válása után fejeződhet be. A kialakult tenyésztési elvárások helyessége igazolódott nem csak a tanyán történő együtt élés során. Hanem az elmúlt évek során Erdélyben az esztenákon tett „tanulmány” utak során tapasztaltak alapján is. Itt nem természetszerű hanem természetes körülmények vannak, a nagyragadozók jelenléte miatt.
2000-ben faluba költöztünk a tenyésztést itt folytattam, még a tanyáról magunkkal hozott kutyákkal. Az akkori állomány talán legeredményesebb leszármazottai a 2002-ben született „sz” alom egyedei. A jó belső tulajdonságok mellett jó küllemi tulajdonsá-gokkal. Sajnos ezen régi vérvonal közvetlen tovább tenyésztése megszakadt. 2010-ben szinte elölről kellett kezdenem a tenyész-tést. A régi elvárások szerinti szelekció falusias környezetben sokkal nehezebb feladat mint tanyán. Az új állomány kialakításánál a régi vérvonal néhány leszármazottjának utódit is igyekszem használni, más idegen vérvonalú kutyák mellett. Célom a jó tulajdonságokkal rendelkező pásztorkomondor tenyésztése.